Ha minden jól megy és Isten is úgy akarja, 100 nap múlva, július 22-én indulok életem eddigi legizgalmasabb és legnagyobb kalandjára. Megpályáztam ugyanis egy ösztöndíjat Grúziába, és mivel a 49 pályázóból a 4. helyen vagyok jelenleg, elég valószínű, hogy meg is nyerem a pályázatot. 

Hogy miért döntöttem úgy, hogy az utolsó félévemet kint töltöm?
- Mert mindig is szerettem az extrém dolgokat, kihívásokat, újdonságokat és amik fejlesztenek. 
- Mert egyre inkább rájövök arra, hogy igenis vannak olyan dolgok az életben, amik nem jönnek vissza. Ez a pályázási lehetőség az utolsó alkalom arra, hogy kimenjek ide tanulni.
- Nagyon szerettem középiskolában angolul tanulni, és várom, hogy megint átélhessem ezt az élményt.
- Óriási önbizalom löket lesz egy olyan dolgot megtenni, amit mindig ki akartam próbálni.

Miért pont Grúzia?
- Az egyetemen egy éve vettem fel harmadik nyelvként az oroszt, és mivel nagyon szeretnék benne fejlődni, első  szempont volt, hogy olyan desztinációt válasszak, ahol oroszul beszélnek.
- Sok tévhittel ellentétben kint nem lesz szükségem golyóálló mellényre és nem fognak mellettem lövöldözni.
- A grúzok nagyon vendégszerető, kedves emberek.
- A táj gyönyörű: megtalálható az országban sivatag, hegyek (a Kaukázus itt húzódik) és tengerpart is (na ide megyek én).

Nagyon várom már az eredményhirdetést, hogy végre 100%ban biztos lehessek a kimenetelemben. És bár az indulásig vár még rám egy nyelvvizsga, egy szakdolgozat megírása és sok-sok papír beszerzése, izgatottabb vagyok, mint valaha. 

Azért meséltem ezt most el, mert azt szeretném, hogy Te is rájöjj arra, hogy MINDIG VAN VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉGED! Hogy rájöjj, több van benned, mint gondolnád! És hogy ragadj meg minden olyan lehetőséget, amivel találkozol a mindennapokban. 

Puszi,
Dóri