Úgy szeretem a parfümöket*-* Mindegyik más-más világba tudja repíteni a képzeletem, és ezáltal engem is. Drogériákban a parfüméria a kedvenc részlegem, mert valamiért otthon tudom magam érezni. Pár hónapig egy promóció alkalmával dolgoztam is ezen a területen a Müllerben, szóval akár ezzel is lehet indokolni. Akárhogy is, szerintem a parfümök tudnak valami pluszt adni az embernek (azon kívül, hogy finom illatot), méghozzá olyat, amitől magabiztosabb lehet, illetve -amit a legjobban szeretek bennük-, hogy elraktározódnak az illatok által az agyunkban különleges pillanatok, élmények.

Be lehet kategorizálni őket ugyebár frissebb, citrusosabb, vagy épp mélyebb, fűszeresebb, illetve, virágos, esetleg gyümölcsös csoportokba. Valószínűleg nem ugyanazt a fajta illatot fogjuk szeretni egész életünkben, mert mi is folyamatosan változunk. Én például középiskolás éveimet egy rágó illatú, jó tömény kölnivel kezdtem. Akkor az illett hozzám. Most már nem igazán tudnám elképzelni magam egy két lábon járó cukorbombaként, de mikor megérzem az illatát, a mai napig eszembe jutnak a reggelek a buszmegállóban. 

Olyan különleges az agyunk, hogy bizonyos illatokhoz, szagokhoz, emlékeket tárol. És lehet, hogy nem szívesen emlékszünk mindegyikre, de a negatív visszagondolásokat se szégyelljük, hiszen azok is megtörténtek velünk, és biztos vagyok  benne, hogy tanultunk belőlük.
Felidézhetünk így magunkban embereket, találkozásokat, élethelyzeteket. Lehet, hogy az egyiktől elérzékenyülünk, a másiktól elnevetjük magunkat, míg megint egy következő olyan emléket idéz fel, amitől egyszerre szeretnénk sírni, és kacagni és jó lenne újra átélni megint. Legalább csak még egyszer. De nem lehet. 

Használjunk több illatot, próbáljunk ki teljesen különböző parfümöket, és jól szívjuk magunkba akár csak a vasárnapi húsleves aromáját. Mert késöbb ezek a kis foszlányok fogják színesebbé tenni a mindennapjainkat. Mert általában az ilyen illatokból akkor kapunk emlékeket az agyunktól, mikor a legkevésbé számítunk rá.