Add a családodnak a legjobbat.... és nem csak karácsonykor! 

Egy fogalommeghatározás alapján: "A család elsődleges kiscsoport. Kiscsoport, mert tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak egymással. Elsődleges csoport, mert olyan kiscsoport, amelyben a csoporttagok teljes személyiségükkel vesznek részt, ezért a kapcsolatok sokoldalúak és érzelmileg is színezettek." [Neveléstudományi MA- Neveléslélektan]

Nagyon tetszik, hogy az "elsődleges" szó kétszer is szerepelt a meghatározásban, és nem véletlenül. Mert a legjobbat, a legtöbbet, és az elsődlegest igenis a családomnak kell adnom!

Azoknak az embereknek, akik felneveltek, akik között felnőttem. Akiktől azzá váltam, akivé. Akiktől nagyon sok szeretetet kaptam. Akik képesek voltak lemondani egy-egy saját dolgukról azért, hogy nekem jobb legyen. Akik nap mint nap látják a vicces, vagy épp a komoly, esetleg szomorú oldalam. Akik velem együtt nevetnek, vagy ha kell, velem együtt érzik át a nehezebb időszakokat. Akiknek a bíztatására, imatámogatására, vagy segítségére mindig számíthatok. Akik jobban ismernek engem, mint bárki más. 

Nincsen tökéletes család. Az enyém sem az. Van, hogy idegesek vagyunk a másikra valami miatt, van, hogy nem osztunk meg egyből sokmindent egymással, van, hogy fájdalmat okozunk a másiknak, akár akarattal, akár akaratlanul, majd átbeszéljük és megbocsátunk. De szeretjük egymást! Egy fedél alatt élünk, sokat beszélgetünk, és közös programokat csinálunk. Cikizzük egymást ezer éves sztorikkal, de fél szavakból is megértjük sokszor, mit is akar a másik. És a legjobb, hogy mindig számíthatunk a másikra. 

Ha arra törekszel te is, hogy a családod legyen a prioritási listád elején, a barátok, a munka, és minden egyéb olyan dolog elött, ami elveszi az idődet, akkor kamatosan kapod azt vissza majd az évek során. Mert mindig lesz egy közeg, ahol az lehetsz, aki, és ahol úgy vagy elfogadva, ahogy vagy.

Lehet, hogy karácsonykor még a csapból is a szeretet folyik, de ha belegondolsz, mégis mi másról is szól az élet? Arról, hogy valahol felkelsz, valahonnan iskolába/munkába mész, valahová hazatérsz, valakikkel vacsorázol, valakikkel beszélgetsz, ha elutazol, valahová hazaszólsz, hogy épségben megérkeztél és még lehetne sorolni. És ezek az emberek, akik minden nap nemcsak elviselnek, de szeretnek is, pont ők ne érdemelnék meg a legjobbat?