Képzeld el, hogy egy szép tavaszi nap van, és te kiülsz a természetbe. Csak várod, hogy a téli borongós idő után végre napsütés érje az arcodat. Olyan jól fog esni, mikor már melegít. Nem tudod megunni. Ha pulcsiban vagy kabátban ülsz, akkor is élvezni fogod. Aztán egyszer csak egy kósza felhő kitakarja a napot. Hűvösebb lesz, és már nem lesznek ott a sugarak, hogy lágyan simogassanak. De te vársz. Nem mész vissza a házba, és ülsz a radiátor mellé. Csak ülsz és vársz, mert tudod, hogy egyszer elkúszik onnan az a fránya felhő. És már tovább is ment. Élvezheted újból a szikrázó napsütést. 

Akkor szereted igazán a másikat, ha a borús időkben is mellette vagy, és kitartasz. És lehet, hogy nem látod, mennyi idő még, mire újból minden rendeződik, és "kisüt a nap". De te akkor is ott maradsz mellette és támogatod. Hidd el, megéri!